Schiller, Friedrich: Tabulae votivae

Hálás-jámboran ebben a szentélyben kiakasztom

Azt, mire Isten okít, és ami élni segít.

A KÜLÖNFÉLE ELRENDELÉSEK

Munkát végtelenül sok egyed, hogy a faj ki ne vesszen,

Ámde csupán kevesek műve az emberiség.

Szórja az ősz ezrével a magvat s nem hoz a legtöbb

Termést, s visszasiet, ős elemekbe vegyül.

Ám ha csak egy kivirágzik, örök formák eleven-szép

Élő kozmoszait hintheti szét ez az egy.

KÉTFAJTA HATÁSMÓD

Tégy jót - s zöldel az emberiség nemes, isteni fája,

Szépet - s szárnyal a szent isteni mag szanaszét.

RENDI KÜLÖNBSÉG

Lelki nemesség is van; tetteivel fizet itt a

Közrend, ámde a szép pénze, hogy ő maga szép.

AZ ÉRTÉKES ÉS A MÉLTÁNYOS

Van valamid? Nosza, add ide és tedd zsebre az árát,

Vagy valaki? Gyere és add szívedet szívemért.

AZ ERKÖLCSI ERŐ

Szépen hogyha nem érzel, még okos ésszel akarhatsz,

Szellemi tetté lett emberi csődöd eképp.

AZ ERKÖLCSI ÉS A SZÉP JELLEM

Tág szellembirodalmak képviselője az első,

Ámde a szép jellem önnön adósa csupán.

KÖZLEMÉNY

Legrosszabb kézből is eredhez az izmos igazság,

És csak a Szépség más: tartalom ott a kehely.

A VAK ESZKÖZ

Mennyire bánt, ha olyan pompás lélek, kivel együtt

Mennék cél fele, csak eszközeként fogad el.

KÖLCSÖNHATÁS

Falnak dobja, megint elkapja a gyermek a labdát.

Jobb játék, ha barát röpteti vissza nekem.

A FILISZTER

Bárha vesződve nevelte a fát, a gyümölcs neki nem jó.

Ízlés élvezi csak, mit tanulás kinevel.

MINDENKI KÖTELESSÉGE

Mindig törj az Egészre - ha nem bírsz válni Egésszé,

Fűzd magadat hozzá, szolgai láncszeme légy.

A SZÉP LÉLEK ÉS A SZÉPLÉLEK

Könnyed vállal a széplélek csak a könnyű alá dől,

Hordja a szép lélek könnyen a súlyokat is.

A FILISZTER ÉS A SZÉPLÉLEK

Még az igazság szorgos szolgalegénye az első,

Ámde a másik már lopja a Szépet, Igazt.

A KULCS

Hogyha megismernéd magadat, másokra figyeljél.

Mást ha megismernél, nézd a saját szívedet.

A SZUBJEKTUM

Óvni magunkat: lényeges és bonyolult tudomány ez;

Szökni magunktól: ez még nehezebb tudomány.

MI HASZNÁL

Tévedj hasznosan? Inkább jöjjön a káros igazság!

Ez ha netán sebet üt, gyógyszere is maga lesz.

MI ÁRT

Árt-e, ki téved? Tán nem. a tévelygés, az a káros.

Mennyire árt? Kiderül, majd ha bevégzed utad.

KEDVENC GYERMEK

Más gyerekét sose úgy kedveljük, mint a magunkét.

Téveszmék, ti szívünk vérbeli magzatai!

METAFIZIKUSOK ÉS FIZIKUSOK

Kintről és bentről alapozná mind meg az embert;

Tudsz-e, igazság, még szökni e hajsza elől?

A KÍSÉRLETEK

Hálóval, bottal lopakodnak utánad a balgák,

Ámde te, halk-léptű, köztük előre sietsz.

A FORRÁSOK

Jó művészetek atyja a véletlen meg a szükség,

Ámde e kettőből nem bugyogott tudomány.

EMPIRIKUSOK

Biztos az ösvénytek? Ki tagadná? Ámde botorkál

Vaksin lábatok a legkitünőbb utakon.

TEORETIKUSOK

Törvényt hajszoltok s bizonyára meg is lelitek, csak

Lenne a főtétel és folyománya igaz.

VÉGSŐ MENEDÉK

Jósorsban hetykén néztek le az empirikusra,

Delphii isten e vak, hogyha elér a veszély.

A RENDSZEREK

Pompás épületek! Szent ég! E királyi lakokból

Téveszméiteket mily csoda kergeti ki?

A FILOZÓFIÁK

Mely filozófia él meg a sok közt? Nem tudom. Ám te

Élsz, Filozófia, míg - így hiszem - áll a világ.

AZ ÉN HITEM

Mely vallás fia volnék? Bármelyiket sorolod fel,

Egy sem kell. "De miért?"  Vallás tiltja nekem.

ISTENEVŐK

Mindenen élvezkednek. Az eszmét is bezabálják,

Kést, villát, kanalat visznek a mennybe is ők.

TORZKÉPEK

Ép természet! Az erkölcs pellengérre hogy állít!

Szent ész! Mélyre taszít mind, ki rajongva dicsér.

A FILOZÓFUS ÉS A RAJONGÓ

Földön a lába, de innen az ég fele néz föl az első.

Másik a sírba mered, s lába magasba kapál.

A HAJTÓRUGÓK

Vasvesszővel a félelem űzi-riasztja a szolgát;

Engem irányítson rózsabilincsed, Öröm.

FÉNY ÉS SZÍN

Lakj, örök-Egy odafent, az örökkön Egy-Azonosnál,

Jöjj, Szín, váltakozó, lepd meg az embereket.

IGAZSÁG

Bárha csak Egy ő, folyvást másnak látja, ki nézi.

Épp ez a Más teszi, hogy Egy marad és azonos.

SZÉPSÉG

Minden időkben a Szépség Egy, de a Szép ezerarcú;

Változik arca s ezért lesz ez az Egy gyönyörű.

A NEVELŐK

dicsérnénk, hisz polgárt adtok a tisztes erénynek,

Ám érzelmeiből rendre kiűzitek őt.

ÉRTELEM

Gyúrja a masszát, ámde halott, lelket sosem adhat;

Élet az élőből buggyan a fényre csupán.

KÉPZELET

Alkot a képzelet - ám anyagot formálni nagyon vad.

Összhang összhangból buggyan a fényre csupán.

KÖLTŐI ERŐ

Életed úgy kap formát, gondolatod pedig úgy él,

Hogyha erőd eleven s forma-adáshoz is ért.

A GÉNIUSZ

Ismételni az értelem is tud kész anyagokból;

Ő természet után válogat és alakít.

Túlmegy az ész ezen, ámde az Űrbe teremti a termést.

Új természeteket itt csak a géniusz ad.

AZ UTÁNZÓ ÉS A GÉNIUSZ

Bármelyik értelmes lény jót formálhat a jóból,

Ámde a rosszból jót géniusz izma teremt.

Megformált anyagon gyakorolhatsz csak te, Utánzó,

Annak a megformált mű is puszta anyag.

A KÜLÖNBSÉG

Megmosolyogjuk a táncost, sík földön ha bicsaklik,

Ám ki mulat, ha inog fenn a kötél tetején?

A NEHÉZ SZÖVETSÉG

Mért oly ritkán társul a jóízlés meg a lángész?

Rémíti azt az erő, ez sose tűrt zabolát.

A BIZTONSÁG

Csak tüzes és bátor paripát látsz bukni a pályán,

Fontolgatva kocog célja felé a szamár.

GYÖNGÉDSÉG A DORGÁLÁSBAN

Mondd, mi a gyöngéd dorgálás? Mi hibáidat óvja?

Nem: mi fogalmaidat edzi, hogy értsd a tökélyt.

NYELV

Élő szellem a szellem lőtt mért nem jelenik meg?

Mert ha a szív szava szól, már nem a szív szava szól.

A KÖLTŐKNEK

Nektek a nyelv legyen az, mi szerelmes párnak a test: csak

Általa válik szét, s egybe csak általa forr.

A MESTER

Az jellemzi az összes más mestert, amit elmond.

Stílus mestere, ki megtakarítja a szót.

DILETTÁNS

Képzett nyelven, amely költ és eszmél a nevében,

Egy verset remekelt s azt hiszi: lírikus ő.

A JUTALOM

Mondd, mi a Mester díja? Ha gyöngéd válaszú visszhang

S visszfény áramait zengeti tiszta kebel.

ÚT A HÍRNÉVHEZ

Boldog a szerző, kit fenn ér a babér a magasban.

Hogyha a németnek kell a babér, lehajol.

A MORALISTÁNAK

Oktass csak! Neked ez jól áll s az erényt mi is áljduk;

Ámde a Múzsa sosem táncol, ahogy te fütyülsz.

Én nem az építésztől várom a dallamok árját,

És moralista, ne te költsd minekünk az eposzt.

Számos erő van az emberben; bárcsak valamennyi

Úrrá lenne magán, s küzdve virágzana ki.

MŰVÉSZETI LOCSOGÓK

Jó művészet kéne? De méltók vagytok a jóra,

Mely csak örök harcban, ellenetek születik?

NÉMET GÉNIUSZ

Római büszke erőt s a görög szépséget eléred

Küzdve - a gall szökellés nem sikerült teneked.

(Ford.: Eörsi István)