A derék ember bízva lép
S vígan megy a világba,
Úgy véli, mi lelkében ég,
Kívül is azt találja.
Szívében forr nemes heve,
S az igazságé hű keze.
De minden oly szűk, oly silány!
Mihelyt egyszer megéli,
A tülekvésből már csupán
Önmagát mentené ki.
S bezárul hidegen a hív
Szeretetnek a büszke szív.
És nem mindig ad meleget,
Ah! az igazság fénye.
Jó annak, aki nem fizet
Meg a szívével érte.
Egyesíts hát, szerencseként,
Ábrándot s világfi-fölényt.
(Ford.: Rónay György)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése