Fázva s mogorván utazom, mogorva,
hideg szív, a hideg szivek között;
végét járja az ősz, fehér ködök
burkolják a halott tájat lucsokba.
Szél fütyül, kapkod az út fája, bokra,
a piros lomb lassan alázörög,
az erdő sóhajt, tarló gőzölög;
s rákezd az eső: most jön csak a rossza!
(Ford.: Szabó Lőrinc)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése