Sok ember csillog a földön, aki
Mindenről elbeszélget;
Ha izgat, ha tetszik valami,
Legjobb, ha tőle kérded.
Aki hallja harsogó szavát,
Úgy véli, valóban övé a világ.
De észrevétlen távozik,
S amit élt, hiába élte.
Aki híres dolgot tenne itt,
S nagy művet hozna létre,
Az csöndben s éberen gyűjtsön előbb
Egyetlen pontra minden erőt.
Magasba nyúlik a törzs, a lomb
Terebélyes ágszövevénnyel.
A levél csillámlik s illatot ont,
De gyümölcsöt, azt nem érlel;
Csupán egy kis mag rejti a tág
Erdő koronás díszét, a fát.
(Ford.: Rónay György)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése