- Hogyha a csókod boldogított már -
Hogyha a csókod boldogított már,
és nyugalom vár végre karodban,
csak Németországról ne csevegjél;
ezt ki nem állom - erre okom van.
Kérlek az égre, hagyj vele békén!
Hagyd a hazámat és a családom,
és ne gyötörj, milyen otthon az élet?
Erre okom van - ez ki nem állom.
Zöldek a tölgyek, s kékszemű nőcskék
sóhajtoznak epedve honomban
hitről, szerelemről és a reményről!
Ezt ki nem állom -
erre okom van.
(Ford.: Kálnoky László)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése