Három nagy szó, amit megnevezek;
Tovaszállanak ajkról ajkra;
De nem kintről származnak ezek,
Hangjuk csak a szívünk hallja.
Elveszti az ember örökre becsét,
Ha nem hiszi többet e három igét.
Szabadnak eredt s szabad, ha még
Láncban született is az ember.
Ezt hidd, ha üvölt is a csőcselék,
S ne törődj vad őrületekkel.
A szolga előtt, ha bilincse szakad,
szabad ember előtt soha meg ne riadj.
S az erény sem üres szó, puszta beszéd;
Az élet váltja valóra;
Bár botlik az ember, akárhova lép,
Törekedhet ez isteni jóra.
Mit a bölcsek bölcs esze föl nem ér,
Gyakorolja a gyermeki tiszta kedély.
S van Isten, él egy szent akarat,
Az ember akárhogy inog bár;
Túl téren, időkön a legmagasabb
Bölcs Gondolat éberen ott áll,
Fut a lét, változva örökre körén,
De nyugodt Szellem virraszt a cserén.
E három igére ügyeljetek,
Adjátok ajakról ajkra,
S bár nem kintről származnak ezek,
Legbensőnk szózata vallja;
Ember soha el nem veszti becsét,
Amíg hiszi ezt a három igét.
(Ford.: Rónay György)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése