Az alkonyatban alszik a terász
S az őszi csönd fülembe citeráz...
A levegő ma friss, finom, de füstös,
Mert föld felé búsúl most mind a kémény.
Vagy tán egy máglya búpernyéje füstöz
A messzi égen mély biborban égvén, -
S megdíszesítve kinccsel, bájjal, ékkel
E messze máglyán szép Nyárasszony ég el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése