A Szerencsével ne perelj barátom!
Hogy reád nem néz s mosolyog szünetlen;
Nem hagy el senkit, noha messzi lenni
Látszatik olykor.
Csak remélj, s víg légy. Igaz a Szerencse;
Jár, forog; mint jó anya; tégedet ma
elkerült, holnap repeső örömmel
Meg fog ölelni.
Forrás: KOSZORÚ – A magyar költészet tavaszi virágaiból –
Összeállította Király György - Nyomtattatott Kner Izidor költségén és betűivel
Gyomán, 1921.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése