Szökj, epigramma, de nem mint nyíl, mely célra fut és öl,
Szökj, mint csók, melyet félve lop a szerelem.
Elcsattant s oda van; de az édes lyánka tüzétől
Ajkaim lángolnak s e kebel égve liheg.
Forrás: KOSZORÚ – A magyar költészet tavaszi virágaiból –
Összeállította Király György - Nyomtattatott Kner Izidor költségén és betűivel
Gyomán, 1921.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése