2015. ápr. 28.

Dayka Gábor: Titkos bú






Homályos bánat dúlja lelkemet.
Talán újúlnak régi szenvedésim;
Talán tündér előre-érezésim
Rémítnek, s új lest hány a végezet.
Sirnék: de csak elfojtott sóhajtások
Emelkednek kétséges szívemből;
Csak rejtett ah, csak néma jajgatások
Váltják egymást, s a titkos bú elöl.

Ó végezés, örömkönyűt nem várok.
Részt abban egy sebes szív nem vehet,
Mely önnyugtának gyilkolója lett;
De annyi jaj, de oly keserves károk,
De ez emésztő bú enyhitsen! Adj
Csak egy könycseppet méltó bánatimnak!
S azonnal hozd el végét napjaimnak: -
Vagy e szikláknál itt keményebb vagy!

Forrás: KOSZORÚ – A magyar költészet tavaszi virágaiból – Összeállította Király György - Nyomtattatott Kner Izidor költségén és betűivel Gyomán, 1921.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése