Faludi Ferenc: Forgandó szerencse

 

Fortuna szekerén okossan ülj,

Úgy forgasd tengelét, hogy ki ne dülj:

Ha szépen vezetett,

Ha miben kedvezett,

Meg ne örülj.

Fortuna szekerén okossan ülj.

Jó kedve s kereke egyaránt jár:

Forgandó, változó: ma kinccsel vár,

Holnap lenyomorít,

És megint bóldogít,

Elhigyjed bár:

Jó kedve s kereke egyaránt jár.

Érdemre nem tekint, szemtelen, vak:

Kire ma vont-aranyt, holnap szűrt rak.

Tudják, kik táborát

Lakták, és udvarát,

sok nagy urak;

Érdemre nem tekint, szemtelen, vak.

Hol édes jó anyád, hol mostohád;

Dolgárul senkinek számot nem ád.

Megböcsül, megaláz,

Magasztal, legyaláz,

Bút hoz reád:

Hol édes jó anyád, hol mostohád!

Forrás: KOSZORÚ – A magyar költészet tavaszi virágaiból – Összeállította Király György - Nyomtattatott Kner Izidor költségén és betűivel Gyomán, 1921.