Isteni bája a szép Hellásznak, római nagyság,
Francia csín és német erő, s heve Heszperiának,
És lengyel lágyság!
titeket szép nyelvem irigyel.
S ti neki semmit sem irigyeltek? Nyelve Homérnak
S Virgilnek, ha találtok-e mást Európa határin.
Mely szent lantotokat ily híven zengve követné?
Dörg ő s nem csikorog; fut ha kell, mint férfi fut a cél
Nem tört pályáján: de szaladva szökelve, sikamva.
Lángol keble, ajakán mély bánat keble sohajtoz,
S mint te olasz s lengyel, hévvel nyögdelli szerelmét. –
Hull a lánc, közelít az idő s mi közöttetek állunk!
Forrás: KOSZORÚ – A magyar költészet tavaszi virágaiból –
Összeállította Király György - Nyomtattatott Kner Izidor költségén és betűivel
Gyomán, 1921.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése