Szüzek, ifjak, sirjatok,
Mélyen szomorkodjatok,
Keseregjen minden szív,
Aki Jézussához hív.
Nincsen abban irgalom,
Hozzád buzgó fájdalom,
Aki téged meg nem szán,
Ó Jézus, a keresztfán!
Gyenge testén sebeit,
Vérrel buzgó kékeit,
Aki látja és nem sír,
Élő hittel az nem bír.
A kősziklák repednek,
Nap és hold setétednek,
Minden álalt megindul,
Csak a bűnes nem busul.
Szállj szivedbe, sirasd meg
Bűneidet; s gondold meg:
Hogy az Isten fia volt,
Aki érted igy meghólt!
Forrás: KOSZORÚ – A magyar költészet tavaszi virágaiból –
Összeállította Király György - Nyomtattatott Kner Izidor költségén és betűivel
Gyomán, 1921.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése