Szedjük életünk virágit,
Most, mikor még illatoznak,
s a tavasz vidám szellői
Lengedezve játszadoznak.
Kert az élet: de rózsáit
Óva kell s vigyázva szednünk,
S a tövistől, hogy kezünket
Meg ne szúrja, őrizkedjünk!
Szedjük óva s őrízkedve,
Szedjük hát, míg illatoznak,
Míg a víg tavasz szellői
Fürteinkben játszadoznak!
Igy lehet még, szívepesztő
Bánatinkban csendesednünk,
S bal szerencsénk ellenére
Jobb reményre élemednünk.
Igy lehet bajunk felejtve,
Még örömben részesednünk,
S kertünk édes illatjától
Néha szinte részegednünk.
Szedjük életünk virágit,
Szedjük hát, míg illatoznak;
Míg a víg tavasz szellői
Fürteinkben játszadoznak.
Forrás: KOSZORÚ – A magyar költészet tavaszi virágaiból –
Összeállította Király György - Nyomtattatott Kner Izidor költségén és betűivel
Gyomán, 1921.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése