Még repdes enyelgve az alkonyi szél,
S csókjára megrezzen a rózsalevél:
Sír Lilla, s az érre leszögzi szemét,
Mely zúgva gyorsítja előre vizét.
„Ah! igy fut előllem az édes öröm,
Azóta, hogy búmot elhagyva nyögöm.
Megszegte az álnok! megszegte hitét;
Fillisnek eladta örökre kezét.”
Ezt mondja zokogva, s egy dombra ledűl,
Hol szíve a szótlan keservre hevűl.
Ó lányka! mit bánod e csalfa kezét?
Nem férjfi az, aki megszegte hitét.
Forrás: KOSZORÚ – A magyar költészet tavaszi virágaiból –
Összeállította Király György - Nyomtattatott Kner Izidor költségén és betűivel
Gyomán, 1921.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése