Ki nyög? melyik boldogtalan
Kiált megint e bú helyén?
Ki háborít fel untalan
Magánosságom éjjelén?
Hallom, hallom keservedet.
Te vagy lelkemnek egy fele!
Érzem minden gyötrelmedet,
Érzem; s szívem reped bele!
De ah! hozzád nem juthatok,
Hiába nyujtom karjaim.
Ah! senkit meg nem hajthatok,
Nem hallja senki jajjaim!
Felelnek ím a kőfalak
S kérésimet kettőztetik:
Őrzőimtől, hogy lássalak,
Fájdalmim meg nem nyerhetik.
A kőfal szánja sorsodat,
S kérésid azt megilletik:
Őrzőidtől barátodat
Hogy láthasd! meg nem nyerhetik.
Nagy ég! tekintsd nehéz baját,
Küldj néki éltető reményt!
Avagy te nyisd meg ajtaját,
S bocsásd el, ó Halál, szegényt!
Forrás: KOSZORÚ – A magyar költészet tavaszi virágaiból –
Összeállította Király György - Nyomtattatott Kner Izidor költségén és betűivel
Gyomán, 1921.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése