Ne marasszuk, elmehet,
Amint tetszik, úgy vehet
A faképtül végbucsut;
Előtte az országut!
Már elindult jókorán,
Sebespostán szaporán.
A kas is megörült,
Vígan szólott, hogy felült.
Minden lova rugjon fel,
A rud szege hulljon el,
Repedjen a gyeplőszíj,
Pincetokja folyjon ki.
A forgószél kergesse,
Záporeső veresse:
Igen finom ember vólt,
Jó, hogy tőlünk elpatkólt!
Forrás: KOSZORÚ – A magyar költészet tavaszi virágaiból –
Összeállította Király György - Nyomtattatott Kner Izidor költségén és betűivel
Gyomán, 1921.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése