Faludi Ferenc: Kísztő ének

Őri nemzet eredete,

Deli, jeles ép termete,

Gyöngyös, köves szép ruhája,

Ruhájánál szebb arcája;

De mit használ, ha hamis?

Szeme kökény, csillag fénye

Ámor csuda építménye,

Tüzet lobbant pillantása,

Mint az egek villámlása,

De mit használ, ha hamis?

Alabástrom fehér nyaka,

Piros rózsát nyit ajaka,

Sima márvány picin álla,

Tisztább hónál tisztább válla,

De mit használ, ha hamis?

Pindus hegyén szebb verseket

Nem mondanak énekeket,

Mint mikor ú torkát nyitja

És hárfáját megindítja;

De mit használ, ha hamis?

Szép, mikor varr, szép mikor ír,

Szép, ha nevet, szép mikor sír,

Szép, mikor ül, szép mikor áll,

Jól hajt térdet, cifrán sétál,

De mit használ, ha hamis?

Forrás: KOSZORÚ – A magyar költészet tavaszi virágaiból – Összeállította Király György - Nyomtattatott Kner Izidor költségén és betűivel Gyomán, 1921.