Voltak szerencsés napjaim, hol szelíd
Öröm követte nyomdokimat, s hevűlt
Lelkem tüzétől megragadva,
Átölelém az egész világot.
A hűs pataknak bús zuhanásai,
A lágy fuvalmak lengedezései
Éjféli csendben, a susogló
Ágak, az illatos hant virági
Elfogtak egykor, s nem magyarázható
Örömbe sűlyedt lelkem; eloszlaták
Keservimet, kisírtam a bút
Édes özönbe merűlt szemekkel.
Ti boldog órák! Hasztalan esdeklem
utánok. A bús vízözön évei
Közt semmiségbe tért időknek
Felejthetetlen zavarába dőltek!
Virtus! csak a te nyomdokidon lehet
Eljutni boldogságra! te mennyei
Vígságra hívtad tisztelődet,
S nem keresett örömökre vontad.
Forrás: KOSZORÚ – A magyar költészet tavaszi virágaiból –
Összeállította Király György - Nyomtattatott Kner Izidor költségén és betűivel
Gyomán, 1921.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése