Kovács Pál (1808-1886): Bandi kínja

Bús Bandi, jó s megy, nyugta nincs sehol,

Földet s eget panasszal ostromol, -

Ébren virasztja ált nagy éjeit,

Szitkok jelentik mély keserveit.

Pipát megunva, könyvet dobva néz,

És nézte kedves szép távolba vész,

Hol mennyet élt, hol hagyta édenét;

Honnét most újra várja mindenét.

Ah jöj te kedves szellők szárnyain!

Hogy Bandid el ne asszék kínjain;

Hű csókkal éleszd a halál fiát,

Mert veszve, - vére ellened kiált!

Vár Bandi, vár, s mind egyre gyűl baja,

Fel-felriad ha nyílik ajtaja

S csalódva, méreggel megint kinéz,

És nézte a kedves távolba vész. –

Levél jő végre – ah csak egy – levél!

De Bandi arcza, vére lángra kél

Mohón szakít pecsétet a köröm,

De – vad dühvé lesz a szelid öröm.

Ezer darabra oszlik a levél

S szórt hulladékit hordja durva szél,

És átkot és vad szitkokat repít

Utánok a hős, - lelke fegyverit. –

Mi érte Bandit? ah! mi bánthatá?

Tán hogy várt kedvesét nem láthatá! –

Vagy a kosárnak sujtá mennyköve? - -

Ah nem – nagyobb -, várt pénze nem jöve!

Forrás: Társalkodó 55. sz. Pest, 1832. júl. 11.

Szabó József, Szatmárból: A hajdanhoz

Szent hajdan imádott képe derülj fel,

Ah válj ki ködödből,- szállj le felém!

Fényarczod az éjben, játszi mosolygás

Szelíd biborával tűnik elém.

szent borzadozással telve, imádód

Leend neked a hő ifjui szív,

Melly általevezvén messze honodba –

Sírnéma lakodhoz zengeni hív.

S látván, deliséged hajnali fénye

E lét zavarában mint komorúl,

Zeng egy szomorú dalt, s elkeserülvén

Érzelmiben ő is könnybe borúl.

A hajdani nagyság itt megaláztan

Méltó becse nélkül elhagyatott,

A míg hiu fény közt a jelen ébredt,

És romjain annak polczra hatott.

A furcsa jelen gyors szárnyon enyészvén –

A csalfa jövendő korra tekint,

Ez messze van, - és az bírni tilalmaz,

A bús szem utánok hasztalan int.

Ah! gyakran emésztő kényök igáját

Utálva nyakamról itt levetem;

Hajdan! te maradsz csak mennyei társul,

Csak téged ölelhet képzeletem. –

És téged ölelvén, égi barátját,

Egy boldog örömnek keblibe teng,

A hol veled együtt kedve örökre

Egy tiszta, sugárzó létre dereng.

Forrás: Társalkodó 54. sz. Pest, 1832. júl. 7.

Gr. Teleky Domokos: Barátság és szerelem

A barátság nem szerelem,

A szerelem barátság,

Ha nem csupa gerjedelem,

Ha erény és okosság.

Barátság hát a szerelem,

Sőt ennél nagyobb érzelem,

S valami felségesebb,

Mélyebb, lángzóbb, nemesebb.

A barátság úgy állandó,

Ha tisztelet alapja;

A szerelem is ha tüzét

Nem tiszteletből kapja,

Csak kül bájok szüleménye,

Csak egykét pillantat kénye;

Oszló pára, hirharang,

Szél-zuhogta üres hang.

A barátság híven osztja

Az életnek terheit;

A szerelem együtt éli

Örömét s keserveit;

S igy a fájdalmat enyhítve,

Örömöket egyesitve

Két rokon mell érzése

Egy lángszívben verése.

A barátság felüléli,

Az időnek ártalmát;

A szerelem nem isméri,

A távolság hatalmát.

Mindkettejét az próbálja,

Ha a harczot bátran állja,

Ha az idő neveli,

Ha a teher emeli.

A barátság csak úgy élhet,

Ha kölcsönös érzemény;

A szerelem úgy sem hal-el,

Ha csupán vágy, és remény.

Az mindig éltünk ótalma,

Ez sokszor gyötrő fájdalma,

Mellyért csak sírnyugalom

Gyakorta a jutalom.

A barátság érzésének

Csak a lélek határa;

A szerelem szent tüzének

A por-test is oltára.

És igy azt is megszentelve,

S a lélekhez felemelve,

Létünk egész valója,

S együtt boldogítója.

A hű barátság levele

Éltünk termő fájának;

Szerelmünk pedig virága

S éke e fa ágának,

S bár gyöngébb az alkotása,

Az egésznek az czélzása:

Hogy virági nyíljanak,

S gyümölcsöket hozzanak.

Forrás: Társalkodó 46. sz. Pest, 1832. jún. 9.

Nyitraszerdahely Lőrincz: Ilka búja

Ilka sír, Ilka szomorú,

Szívét gyötri rejtett bú,

Szorong, sohajt a hó kebel,

Kérésimre nem is felel.

Ilonka valamit érez,

Azért remeg, azért könyez.

Úgy van úgy, ő titkon szeret!

Kit? nincs kétség, hogy engemet.

Gyula örvend boldogságán,

S ím hozzá jő a szobalány.

Húgom, ezt kérdi, vald-meg te,

A szép kisasszonyt mi lelte?

„Nagy szegénynek, nagy a gondja,

Int a leány s súgva mondja:

A czifra huszár regement

Tegnap Olaszországba ment.”

Forrás: Társalkodó 45. sz. Pest, 1832. jún. 6.