A barátság nem szerelem,
A szerelem barátság,
Ha nem csupa gerjedelem,
Ha erény és okosság.
Barátság hát a szerelem,
Sőt ennél nagyobb érzelem,
S valami felségesebb,
Mélyebb, lángzóbb, nemesebb.
A barátság úgy állandó,
Ha tisztelet alapja;
A szerelem is ha tüzét
Nem tiszteletből kapja,
Csak kül bájok szüleménye,
Csak egykét pillantat kénye;
Oszló pára, hirharang,
Szél-zuhogta üres hang.
A barátság híven osztja
Az életnek terheit;
A szerelem együtt éli
Örömét s keserveit;
S igy a fájdalmat enyhítve,
Örömöket egyesitve
Két rokon mell érzése
Egy lángszívben verése.
A barátság felüléli,
Az időnek ártalmát;
A szerelem nem isméri,
A távolság hatalmát.
Mindkettejét az próbálja,
Ha a harczot bátran állja,
Ha az idő neveli,
Ha a teher emeli.
A barátság csak úgy élhet,
Ha kölcsönös érzemény;
A szerelem úgy sem hal-el,
Ha csupán vágy, és remény.
Az mindig éltünk ótalma,
Ez sokszor gyötrő fájdalma,
Mellyért csak sírnyugalom
Gyakorta a jutalom.
A barátság érzésének
Csak a lélek határa;
A szerelem szent tüzének
A por-test is oltára.
És igy azt is megszentelve,
S a lélekhez felemelve,
Létünk egész valója,
S együtt boldogítója.
A hű barátság levele
Éltünk termő fájának;
Szerelmünk pedig virága
S éke e fa ágának,
S bár gyöngébb az alkotása,
Az egésznek az czélzása:
Hogy virági nyíljanak,
S gyümölcsöket hozzanak.
Forrás: Társalkodó 46. sz. Pest, 1832. jún. 9.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése