Csillagok, ti egykor víg tanúim,
Most tinéktek bús szívet nyitok.
Íme, szárnyra keltek háborúim,
Könnyet isznak szűz sugáritok,
A kies kert, melly szelíd esstvéken
Felajánla egy pár boldogot,
Már legárvább árva e vidéken:
Éji bánatcsend ül ott.
Oh ti fénnyel mindent felkerestek!
Tőletek hadd súgjon nyugtatás;
Sírjatok le hozzám, égi testek,
Együtt sírni szent vigasztalás.
Az imádott fő nap messze tére,
A dicső hölgy, akit láttatok;
S így hajómnak nincsen több vezére,
S csak felétek sírhatok.
Forrás: Társalkodó13. sz. Pest, 1832. febr. 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése