Ha engem is, mint sorsoknak
Hív bajtárság egykor a
Szittya vitéz bajnokoknak
Béfogad délczeg sora, -
Szívem esküszi, vallja szám:
„Érted élek halok,
hazám!”
Ha Hunniát merészelvén
Egy más nemzet bántani,
Ezredeink mind felkelvén,
Boszút mennek állani
S hős ezredünk is ez okon
Siet-át a városokon;
S a sok népet a házakból
Kicsalván szép muzsikánk,
A virágos ablakokból
szép szüzek néznek-le ránk,
Örömrészegen zengi szám:
„Érted élek halok,
hazám!” –
Ezredünk a csatasíkon
Óriásként állván-ki,
A szent s az egyetlenegy hon
Védelmeért harczolni, -
Vivok – küzdök, mint oroszlán,
Érted dicső, büszke hazám!
S ha tád egy nekem czélzott ón
Vagy egy mord ércz élibe
Rejtett halál, a harczsíkon
Lesújt holtak közibe,
Ha lehet még – sóhajtsa szám:
„Érted halok, édes
hazám!”
Forrás: Társalkodó 36. sz. Pest, 1832. máj. 5.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése