Ilka sír, Ilka szomorú,
Szívét gyötri rejtett bú,
Szorong, sohajt a hó kebel,
Kérésimre nem is felel.
Ilonka valamit érez,
Azért remeg, azért könyez.
Úgy van úgy, ő titkon szeret!
Kit? nincs kétség, hogy engemet.
Gyula örvend boldogságán,
S ím hozzá jő a szobalány.
Húgom, ezt kérdi, vald-meg te,
A szép kisasszonyt mi lelte?
„Nagy szegénynek, nagy a gondja,
Int a leány s súgva mondja:
A czifra huszár regement
Tegnap Olaszországba ment.”
Forrás: Társalkodó 45. sz. Pest, 1832. jún. 6.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése