Bátran előre, magyarom,
A dicsőség mezején!
Bátran a kimívelődés
S nemzetiség erején!
Nem a multon siránkozva
Vagy csak mindig mást okozva!
Kiben szándék és erő,
Az lesz győző, az
nyerő.
S mult időt, emléke bár
Szíveinket buzdítsa,
Ne kivánjuk, hogy a végzet
Hozzánk visszafordítsa.
Mert azoknak fényessége
Csak egykettő dicsősége.
A jelenkor jelszava:
Az egész honnak java.
Jobb időkre ne várjatok,
A jelenlét tiétek,
Többé a mult vissza nem tér,
A jövendők sötétek.
A dicsőre, a nemesre
Magasra és felségesre,
Itt az út, az alkalom;
Tettben van a jutalom.
Ne csüggessze szent tüzünket,
Hogy messze hátra állunk;
Van idő előhaladni,
Ha bátran szembe szállunk,
A népek, kik megelőztek,
Mint mi, úgy harczoltak s győztek,
De minden percz veszése,
Szent ügyünknek késése.
Előttünk a századoknak
Dicsősége, homálya,
Előttünk a nemzeteknek
Csalhatatlan példája.
Mutatja mint sűlyedett
Mindeni, vagy emelkedett,
Mi volt oka fényének,
Mi volt oka vesztének.
Szégyen volna ott botolni,
Hol ezeren botoltak;
Olly hibák miatt lakolni,
Mellyért százak lakoltak.
A mit az idő másokkal
Tanúltatott ön károkkal,
Fordítsuk mi magunkra,
Min javunkra, hasznunkra.
Minden igaz hive legyen
A szent magyar hazának
Egyenlőleg részvevője,
Terheinek javának.
S kinek szíve szebbhez nem ért,
Legyen magyar ön hasznáért;
Igy a köz jó értelme,
Lesz az egész érzelme.
A magyar hon minden fia,
Magyar nyelvet beszéljen,
Bizodalmat hon-társával,
A hon nyelvén cseréljen;
Igy lesz a nemzetiségnek,
Az erőnek s egészségnek,
A nyelv dísze, értéke,
Középpontja, mértéke.
És ti kiknek ajkaik közt,
A nyelv lanttá változik,
S minden hang hű kebletekben,
Érzetté olvadozik;
Kiktől dicsőbb a
jutalom,
Kikkel édesb a
nyúgalom
A megharczolt
bátornak,
Az elfáradt
vándornak;
Ti a kiket egy
boldogabb
Jövendőnek istene,
A szent tűznek
őrzésére,
Kellemekkel
fölkene,
Ti hölgyei
Hunniának,
Szép lányi egy
szebb anyának!
Magyar legyen
szívetek,
Magyart szóljon
nyelvetek.
Ha ezeket majd
megtermi
Az idő s igyekezet,
Akkor arany
boldogságod
Hunnia, elérkezett.
Mert a midőn minden
magyar,
Egyet érez, egyet
akar,
Erőnknek bár mi
álljon,
Ellen, kell hogy
hátráljon.
Forrás: Társalkodó 30. sz. Pest, 1832. ápr. 14.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése