Prédikálja Krisztust nemcsak a Szentírás és abból a lelki atyák, de prédikálják Krisztust a régi jelek is, és nevezet szerént még az egek is. Az egeknek kétféle különös prédikálásokat veszem észre Dávidnak, koronás prófétának ama szentséges igéiből: Az egek az Isten dicsőségét beszélik. Az egeknek egyik prédikációjok mindennapi. Beszélik, hirdetik, prédikálják mindennap, minden éjtszakán, minden órán az Istennek dicsőséges hatalmát, bölcsességét, jóságát, szépségét, ki ily szép teremtett állatokat alkotott. Hallhatjuk, ha nékivetjük szívbéli füleinket, a napvilágtól mindennap e rövéd prédikációt: Szép vagyok én, fényes vagyok, hasznos, hathatós, világosító; de szebb az, akitől teremtettem, hathatósb, hasznosb, s ő a lelkek világa. Hallhatjuk a csillagoktól: Ha mi az Isten országának küszöbin, pitvarin ily szépen, ily kellemetesen ragyogunk, ó, mi sokkal szebben tündöklik annak az országnak belső része! Hallhatjuk az egektől: Ó csudálatos, ó mindenható erő, mely itt a napot, holdot, csillagokot ily szép állandó regula szerént tartja és forgatja a földnek ily állandó nagy hasznára! De ki győzné az egeknek az ő sokféle prédikációjokat mind elmondani? Eltartanak azok éjjel-nappal, világ teremtésétől fogva egész végig. Azonban ezek az egeknek mindennapi prédikációi. Az egek az Istennek dicsőségét beszélik. Vannak pedig az egeknek mintegy ünnepnapi prédikációjok is. (…) Prédikációt tettek az egek először, midőn a szent királyok számára csillagot eresztettek, hogy az után indulván, Krisztushoz jussanak. (…) Az emlétett csillagot, hogy a napkeleti pogányok Krisztushoz vezető csillagnak ismerjék, sok száz esztendővel előbb otthon való bizonyos prófétát támasztott közöttök, neve annak a prófétának Bálám, kit Mojzes próféta is emlét. Ez a napkeleti pogányok számára ily jövendölést tett: Csillag támad Jákobból, és vessző kél fel Izraelből. Azaz: Jákobnak maradéki között, Jákob nemzetségéből a csillag fényével tündöklő Krisztus fog támadni, kinek születését akkoron támadó csillag fogja jelenteni; és vesszőt avagy királyi pálcát viselő Izraelben, ki ismét a Krisztus. Hallották-é egyebek ennek a jövendölésnek hírét, nem-é, nincsen a Szentírásban, azt azonban sajdítjuk, hogy ennek a prófétának s jövendőmondásának híre fennmaradt a napkeleti népeknél, s azt a mái szent királyok arra érték, hogy születni fog a zsidóságban egy olyan király, kinek születését az új csillag jelenti, ki ember is lészen, Isten is egyetemben, ki Idvezítője lészen a világnak. Megtanítá tudniillik az Isten ezekre a mái királyokat belső sugallás által is, mert ha Krisztust puszta új királynak vélték volna lenni, soha útnak nem eredtek volna.
Tizenhárom nap alatt érkezének el, s úgy tetszik, Perzsia tájáról. Fejedelmeknek kellett nékik lenni, mert emlékezet felett való időktől fogva királyoknak neveztetnek. Aranyt hoztak, s bátran bé mertek menni Heródes udvarába. Ezek aprólék filozófusokhoz nem illenek. Azelőtt is születtek Júdeában királyok, de hozzájok ily látogatást nem olvasunk. Minthogy tehát mennyei jelét látták, Istentől különösen küldetett királynak ítélték; minthogy születése helyét a Szentírásban keresték, Szentírás által megjövendölt Idvezítőnek ismérék; minthogy Heródes udvarán kívül keresék, nem akkori zsidó király fiának vélék lenni; minthogy aranyt mutattak bé Krisztusnak, királynak vallák; minthogy halála takargatására mirrhát adtak, halandó embernek mutaták; minthogy temjént is mutattak bé néki, és minthogy leborulván imádták őtet, imádandó Istennek ismerték és vallották.
Imé, így ismértette meg tehát ez a nap Krisztust a régi pogányokkal égi csillag által, mennyei ily szép jel által, hogy ismerjük meg mind az isteni gondviselést, mind Krisztus urunkat mi is mélyebben és világosabban; és akit ismérünk, imádjuk azt szívünk leborulásával, s tiszteljük csekély ajándékinkkal, amint kitelhetik. (…)
Krisztus Jézusnak ismérői, hívei, imádó szolgái és szolgálói! Imé, prédikálja előttetek édes Idvezítőtöket ez az ő ismertető innepnapja csillaggal, belső oktatással, az égi és földi jelekkel, az Atya Istennek szózatjával, János bizonyságával, a mái királyok példájával, Krisztus Kána galileai csudájával; prédikálja ez a nap a mái imádóknak az isteni szolgálatra való gyorsaságokat, buzgó, bátor, adakozó szolgálattevéseket, ájtatos leborulásokkal, engedelmességekkel egyetemben. Ó Krisztus ismerői! Titeket ő viszontag addig magáinak nem ismer, míg ezt az isméretet, vallást, hitet a szegények segítségével, ájtatos, buzgó állhatatosságtokkal, Evangéliomának megtartásával meg nem bizonyítjátok. Ah, imádunk, édes Jézus, leborulva, s teljes szolgálatodra elszánjuk szívünket, megismérvén téged szegényidben, özvegyidben, árváidban, templomidban, oltáridban. Íme szívünk ajándékul! Ah, készíts el mindnyájunkat az örök életre, hogy kit itt egy kis homályban tisztelönk a mái tisztelőkkel, az örök boldogságban színről színre lássunk örökös örömünkre.
