Soha nincsen ezen a világon oly hirtelen érkezett vigasság, amely minden félelem nélkül volna. Micsoda vigasság lehetett nagyobb annál, amelyet ezelőtt 1686 esztendővel egy magános angyal hirdete az együgyű pásztorok között, s mégis bátorítani kellett őket, hogy ne féljenek. Ne féljetek, mert imé, nagy örömet hirdetek néktek, mely lészen minden népnek, mert született ma néktek Üdvözítő. E' volt az, amelyért sokat sírtanak, fohászkodtanak és zokogtanak a régi szent atyák, immár eljött, végét szakasztja az előbbi háborúságoknak.
Kétség nélkül nagy vigasságokra indító hír volt ez, de mit jelent az a nagy fényesség, amely környülvette a pásztorokat? Azelőtt is megjelentenek az angyalok az embereknek, de soha ily fényességgel nem jöttenek, hanem amint tudom, mindenkor világosság nélkül, égető tűzzel teljesek ezek a mennyei követek, Szent Dávid bizonyságábúl. Az Isten – úgymond – az ő szolgáló angyalait égető tűzzé tészi, s ki ne féljen tőlük? A tüzes férfiak az angyalokat képzik, akik a reájok bízott gonoszakat büntetik, mert beléjek alkotott természet az, hogy a pártütő bűnösökön bosszút álljanak, és őket kiégessék (amint szóllana errül, ha csak egy maradékja fenn volna is Sodoma városának). Az ő tisztek az, hogy ne szenvedjék büntetlenül az istenteleneket, úgyannyira, hogy mikor maga könyörült az Isten a babiloniai fogságban lévő népén is, erősen ellent tartana benne az angyal.
Hivataljának eleget akarván tenni az angyal, általlotta felszabadítását a fogoly zsidóknak, előbeszélvén azoknak számtalan bűneit, amelyekért szabadulást nem érdemlenének. Ilyenek az angyalok. Hogy ne féljenek a pásztorok? Hogy ne rémüljen meg minden bűnös ember, szemtűl szemben lévén az angyallal? Mondja ugyan ő, hogy békesség, békesség az embereknek, de ki tudja, ha nem úgy érti-e: békesség lészen, minekutána kitörli a gonoszokat? Oh, felettébb bizontalan és félelemmel tele vigasság.
Neveli az is az gyanóságomat, hogy mihelet az első, egyedül egy angyal elvégezé követségét, imé, hirtelen lőn az angyallal mennyei seregeknek sokasága, mintha lesbűl ütött volna ki az elrejtett angyaloknak dondárja. Oh hatalmas seregek! Állapodjatok meg egy kevéssé, míg egyet kérdek Szent Dáviddal: Békességesen jöttetek-é? Ha békességesen, hogy megsegétsetek, foglaltassék hozzátok a mi szívünk is; ha pedig incselkedtek, mint ellenségink, lássa az atyáink Istene, és ítélje meg.
Ah – úgymond – ne féljetek, hanem velünk együtt örvendezzetek, mert született néktek Üdvözítő. Oh örvendetes hír! S bizony el is hittem, mert amint látom, senkinél fegyver közülük nincsen, hanem vigasságra indító muzsika-eszkezek. Lőn az angyallal mennyei seregeknek sokasága, dicsérvén az Istent, és mondván: Dicsőség az Istennek a magosságban, és a földön békesség a jóakaratú embereknek. Vigadjunk azért, mert pártfogóink, barátink és mindenben vigasztalóink lésznek az angyalok. Csak azért, hogy az ő Urok közöttünk születtetett, s azért jönnek közünkben, hogy velünk együtt áldják és dicsérjék a megtestesült Istent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése