Ezeket a jámbor pásztorokat kell nékünk követnünk, és hogy a jászolnál heában ne henyéljünk, lelki érzékenységinket szép elmélkedésekkel gyönyörködtethetjük.
Elsőben: Lelki szemeinkkel nézzük a szép ékes gyermecskét, ki szép ábrázatjával megelőzi az emberek fiait. Sok ezerek közül választatott. Feír és piros. Feír ártatlanságáért, piros szeretetiért, mellyel vérét is érettünk adta. Kövessük e két színnel, hogy a hasonlatosságért kedvében lehessünk.
Másodszor: Füleinkkel halljuk az angyaloknak gyönyörűséges éneklésöket, hogy az isteni dicséretre felinduljunk. Továbbá a Szűz Máriának és Szent Józsefnek e szentséges titokról való beszélgetésöket, hogy mi is arról hasonlóképpen elmélkedjünk. Végezetre az ártatlan gyermeknek sírását és zokogását, hogy mi is sirassuk bűneinket, melyekért az Isten Fia e világra jött, és azokért szenvedett.
Harmadszor: Orrunkkal érezzük a mezei virágnak (annak nevezi magát a Krisztus) drága szép illatját, ki magáról imígyen beszél: Mint a fahéj s a szépen illatozó balsamum, illatoztam; mint a válogatott myrrha, adtam a jó illatnak gyönyörűségét; és mint a stórax és galbanus és onyx és myrrha zsengéje, és mint a meg nem metszett Libanus, illattal bétöltöttem lakóhelyemet, és mint a meg nem egyelíttetett balsamum az én illatom. Látod, hogy a jó illat sokféle fűszerszámokból áll, mert bizony a Krisztus istállója sok jószágos cselekedeteknek virágival illatoz, tudniillik alázatossággal, szelídséggel, békességes szenvedéssel, szánakodással, szeretettel. Hogyha pedig az istállónak nehéz illatja kezdene orrunkba jönni, az mindjárt jó illattá válik, ha azt tanuljuk belőle, hogy a Krisztus példájával a testet gyengéltető gyönyörűséget nem kell keresnönk, hanem ahol az Istennek tisztessége vagy felebarátunknak üdvössége kívánná, a bűzt is elszenvedjük, és jó illatnak tartjuk.
Negyedszer: Ízlésünkkel vagy kóstolásunkkal a Dávid intése szerént kóstoljuk és lássuk, hogy édes az Úr; mellyet főképpen az oltári szentségben cselekedhetünk, ha ahhoz tiszta lelkiismérettel és gyakorta járulunk.
Ötödször: Illessük az édes Jézuskának drága és gyenge tagocskáit, és eszünkbe vévén, hogy meghidegültek, a szeretetnek melegségével élesszük, meggondolván, hogy ő mindeneket a mi szeretetünkért cselekedett, és eltekélljük magunkban, hogy mi is ő Szent Fölségeért örömest szenvedünk, valamikor ok és alkolmatosság adatik, hogy az ő e világra való jövetelének gyümölcsében részesek lehessünk az örök boldogságban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése