2011. dec. 20.

Illyés István: Csillag támadt (1708.)



Megjövendölte volt régen a jövendőmondó Bálaám, hogy a Jákob magvából csillag támad. Szent Ambrus doktor ezen a csillagon érti a megtestesült Isten Fiát, Szűz Máriának, a Jákob pátriárka onokájának egyetlenegy szülöttét. Aminthogy ő maga is a titkos Jelenésekben csillagnak magát mondotta: Én vagyok – úgymond – a Dávid gyökere, fényes és hajnali csillag. Tudom ugyan, hogy az ő szeplőtelen szűz anyja is, nagyasszonyunk Mária tenger csillagának magyaráztatik, amelyre tudniillik e világ tengerének felháborodott habjai között szemeinket felemeljük. De valaminthogy a szemünk előtt forgó csillagok egymástól a fényességben különböznek, úgy az említett titkos értelmű csillagok között nagy különbséget bölcs Eusebiussal találunk.

Csillag a fiú, csillag az anya is (úgymond a megnevezett atya), csillag támadott nékünk a csillagból; de nagyobb, aki támadott, mintsem az, akitől támadott. Ezt megértvén, nem kell kifelejtenünk itten azt is, a csudálatos új csillagot, amely az három királyoknak napkeletben feltetszett, és a Jákobból támadott dicsőséges csillagot őnékik jelentette. Csudálatosnak mondám, mert ha a régi időben csudálatos volt a fényes oszlop, melyet a felséges Isten az ő választott népének vezérlésére támasztott, úgyhogy soha a felhőoszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel a nép elől el nem távozott, bizony nem kicsin álmélkodásra méltó ez is, a napkeleti új fényes csillag, melyet a mágusok vezetésére eleikbe függesztett, úgyhogy mikor ők mentek, a csillag is előttök menne, mikor ők megállottak, a csillag is felettek megállana.

Jól mondotta Szent Ignác mártír, hogy akik ezt a szokatlan újságot látták, magukat a csudálkozástól nem óhatták. Mert ez az új csillag mind a több ragyogó csillagokat fényességben nagyon megelőzte. Én pedig ha mondom, hogy nemcsak a csillagokat, hanem még a fejünk felett forgó fényes napot is meggyőzte, talán nékem nem hisztek, de higgyetek az Ecclesia szavainak, midőn az e mái új csillagról a szent zsolozsmában így énekel: Ez a napnak ékességét meggyőzte, és fényességét. S hogyne győzte volna? Holott ez nem a csillagok természetes módjára fénylett, hanem a született Isten fiának erejéből új csudával tündöklött; azt mondja Chrysologus Szent Péter. És ugyanúgy tündöklött, hogy még fényes nappal is semmi homályt, miként egyéb csillagok, nem szenvedett, közép délszínre is mind egyaránt fénylett, és a mágusoknak (ha hiszünk az angyali doktornak) utat mutatott.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése