Hol találák a kisded Jézust a pásztorok, midőn születésének örömére és udvarlására megjelentek? Palotában-é, valami kiírott, béfűtött, üvegablakos, puha nyoszolyás, felházbéli szép szobában? Nem. Ő mindenek ura, noha kisded termetbe öltözött készakarva. Hol találták ezt az urak urát, királyok királyát a köszöntő pásztorok? Az hideg jászolban, a szemetes helyen, a széllel béllyett istállóban, ahol a gazdagsága szegénység volt, minden világi udvarlója az egész emberi nemzetből csak József és Mária; ott találák, ahova a szegény pásztoroknak is bé lehetett menni minden strázsának, inasnak, komornyiknak híre s engedelme nélkül. Találák Máriát s Józsefet és a jászolba tétetett gyermecskét.
Boldog Isten! Így bánik magával az, aki emberi természetbe öltözvén, egyazon Isten az Atyával és a Szentlélekkel. Igenis, ájtatos hívek! Így bánik magával mindnyájunk példájára. Így bánt Idvezítőnkkel annak teljes akaratja szerént a mennybéli Atya a mi tanításunkra, hogy akármi éhség, szomorúság, elhagyattatás ér bennünket, eresszük magunkat teljességgel az Isten akaratjára, megelégedvén azzal, hogy ez rajtunk az Isten akaratja, valamint megelégedett az édes Jézus az ő jászolával, istállójával, szegénységével, holott ez vala az ő szent Atyjának akaratja.
Szegények, árvák, özvegyek, keseredett lelkek, jertek a vigasztalásra! Sőt jertek mindnyájan, kik itt az Úr oltára előtt állatok, a közönséges örömre, a valóságos örömre! Akármit ereszt reánk a jó Isten, örvendetes állapot néki híven, békességesen, alázatosan engedelmeskedni, magát teljességgel akaratjára ereszteni, mondván: Légyen te akaratod, ha fáj, ha nehéz is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése