Samarjay Károly (1821-1894): Népdalok

I.
Isten hozzád

Isten hozzád drága szép galambom!
Lelkem is sir, én Dunába ugrom.
Meghalok, mert csókot másnak adtál,
Hejh! A kert végében mit fogadtál?
Majd ha erre visznek s földbe tesznek,
Jőj a sirhoz, mondd el a keresztnek,
Hagy te egykor engemet szerettél,
S meghaltam, mert más babája lettél.
Jaj de siromon ne sirj galambom,
Mert én azt a siron át lehallom,
Megfordulnék és a sirt kitörném,
Felpattannék, szived át ölelném,
Meghalnál, vagy megijednél tőlem,
S föld végéig futnál majd előlem.

Forrás:  Szivárvány Album a miskolci tűzvész EMLÉKEÜL. Szerkeszté Halászy József 1844. Az 1842 évi nyárhó 19-én tűzvész által károsult miskolciak fölsegélésére kiadta Emich Gusztáv Pesten.