Jeszenszky Dani (Danó 1824-1906): A völgyi leány

Keskeny völgy ölében
Bus magányosan
andalg egy leányka
Fölviditalan.

Ott virit a rózsa
Ott a liliom
S zeng vidáman a dal
Lenge lombokon.

Hajh hiába a dal,
Hasztlan a virány;
Nem vidul a dalra
A bus völgyi lány.

Lányka mért a bánat?
Mért a fájdalom,
Melly lehervaszt minden
Éket arcodon?

Mért adád a búnak 
Ifju kebledet?
Nem találsz-e többé
Édes örömet?

S hallgat a lány, forró
Köny rezeg szemén,
Hallgat a lány, néma
Bánat ül szivén.

Arra jőnek ifjak
Dallal ajkukon,
S visszazeng a vig dal
A hegyormokon.

„Jer körünkbe, zord itt
Sorsod e leány;
Árt a néma bánat
Árt e bus magány.

Szép korunk virága
Most virit nekünk;
Azt megyünk letépni:
Lányka jer velünk!”

S hallgat a lány, forró
Köny rezeg szemén,
Hallgat a lány, néma
Bánat ül szivén. -

S melly fölött állt, hantra
Hullnak  könyei,
Benne nyugszanak hajh!
Sziv reményei.

Zöld ruhában jő majd
Ifju lánysereg,
Vig dalával eltel
A mező s berek.

„Arcodon a bánat
Társné mit jelent?
A magány elhervaszt,
S bánatot teremt.

Szép korunk virága
Most virit nekünk,
Azt megyünk letépni,
Társné jer velünk!!”

S hallgat a lány, forró
Köny rezeg szemén,
Hallgat a lány, néma
Bánat ül szivén.

Ismét hölgyfüzér jő
A menők után;
Özvegyfátyolokban,
Arcban halovány.

Szomoru karének
Hangzik,merre megy,
Gyászdalára búsan
Visszazúg a hegy:

„Búban száll az est,
Búban kél a nap,
Nincs öröm számunkra,
Nincs az ég alatt.

Kedvesink sirjára
Tépni elmegyünk
Hervadott virágot,
Társé jer velünk.”

S gyászkörükbe állt a
Bánatos leány;
Özvegyfátyolában
Arcban halovány.

S míg a többi messze
Szed virágokat,
Hozzájok hasonló
Hervadottakat: -

A völgy bus leánya
Keskeny hantra hág,
Sirján kedvesének
Lőn hervadt virág!

Forrás:  Szivárvány Album a miskolci tűzvész EMLÉKEÜL. Szerkeszté Halászy József 1844. Az 1842 évi nyárhó 19-én tűzvész által károsult miskolciak fölsegélésére kiadta Emich Gusztáv Pesten.