Lisznyay Kálmán (1823-1863): Álomdal

Édes álom
Légy halálom
Reggelig!
Az álomképet,
A tündeszépet,
A mátkaszivek,
A tisztahivek,
Kedvelik.

Ha énvelem
A szerelem
Csöndes éjben
Álomkéjben
Ünnepel;
Üdvre talál e mátkakebel
S szivcserére vágyik,
Érzete lángja ha játszik
Álmai bájos képeivel.

Csöndes álom!
Ideálom
Föltalálom kebleden,
Szellemed e sziv mélyibe hat,
Mert szeretőmnek képe mulat
Velem homályos éjien.

Csillaggyöngyös
Éjszakában
Nyugszom tünde
Hölgy karában,
A ki szivhevülve,
Félig üdvözülve
Lángkebelemhez füzi magát,
Lágydad édes
Csókot ád,
S isszuk a kéjmámornak
Harmatát,
S kebleden o szerelem,
A gyönyör üdvét
Ünnepelem.

Ezüstfolyam, aranyvirág,
Mosolygó kedv, zöld ifjuság,
S szivolvasztó zengemény,
Álmaimban élemény.
S mint játszi méh a rózsafát,
Szivem kelyhét úgy lengi át,
Kéjteremtő
Érzemény,
Egy istennő
- A remény.

Oh édes álom!
Légy hát halálom,
S ha ébren fájdalom,
Sohaj, köny, siralom
Vár engemet,
Ugy érted elcserélném
S tündérálommá tenném
Az életet.

Forrás:  Szivárvány Album a miskolci tűzvész EMLÉKEÜL. Szerkeszté Halászy József 1844. Az 1842 évi nyárhó 19-én tázvész által károsult miskolciak fölsegélésére kiadta Emich Gusztáv Pesten.