Jámbor Pál (1821-1897): Egy anya gyermekéhez

Munkára föl! Hosszú a nap,
Sorsom beteg, szegény,
S fölöttem súlyos fölleget
Hallok zuhogni én.

Fonyadt az arc, a test nehéz,
Mint tél a sziv hideg,
Örvény a lélek, mint a sir
Az élet olly rideg.

Nem gyúlad a kebel honért,
Üres, nincs isten ott,
Kemény kérgére istenül
A gyűlölet fagyott.

Élet, halál, vagy álom ez?
O ennek nincs neve!
Nem él, nem hal, nem álmodik,
Ki élve holt leve! -

Kié e kép? Nem ismered
Gyermek: te képed ez!
Ki ifju-aggon dicstelen
Sírod felé sietsz.

S ha jő az éjszakóriás
- Pirulhatnál! – ki véd?
S több éltet – nincs föltámadás -
Nem ad se föld sem ég! -

Puhulj! S ha hallasz vérzeni
Egy elgyöngült anyát,
Gondolj reám, s átkomra majd,
Én voltam az -  h a z á d.

Forrás:  Szivárvány Album a miskolci tűzvész EMLÉKEÜL. Szerkeszté Halászy József 1844. Az 1842 évi nyárhó 19-én tűzvész által károsult miskolciak fölsegélésére kiadta Emich Gusztáv Pesten.