Beöthy Zsigmond (1819-1896): Csöndes álom

 
Fehér párnán fehéren
Egy ifju lány pihen;
És álma, keble csöndes,
Mint egyház ünnepen.

Rózsái archavába
Temetve tüntek el;
Nincs ajk, melly fölszíhatná,
Nincs olly erős kebel.

Mellette édesanyja
S testvére agganak:
Mikor kelend mosolygva
A nap sugárinak?!

De a nap elsugárzott,
S a lányka még pihen,
- És most sejté csak anyja
Megcsalt reményiben:

Hogy lánya istenének
Néztébe sülyedett,
S ezért hogy édes adni
Egy földi életet.

Forrás:  Szivárvány Album a miskolci tűzvész EMLÉKEÜL. Szerkeszté Halászy József 1844. Az 1842 évi nyárhó 19-én tűzvész által károsult miskolciak fölsegélésére kiadta Emich Gusztáv Pesten.