Halászy József (19. sz.): Legédesb jutalom

Kis szobácska rejtekében
Barna ifju ült;
Asztalán beirt papirból
Több szelet terült.

Lángszemében vágya égett,
S kétkedés szivén,
Illy szelid, reményes arcot
Még nem láttam én.

Irt, de ollykor fölsohajtott,
S elmerült igen,
Mintha gyöngyöket keresne
Keble mélyiben…

S mint az eszmekép szivében
Fölelevenült,
Szép vonásin ihletettség
Égi fénye ült.

Műve kész lőn, s áttekintve
Néma rendelt:
Meghaladva látta benne
Szűk reményeit.

’Ida ah4 lerajzolám én
Bájvonásidat,
Szűmben élt a kép, s szivemből
E hű másolat.

Nézd a kék szem csillagában
Szűz szerelmed él,
Melly magasszerűbb a mennynek
Üdvösséginél;

Ajkidon mosoly virágzik,
Liljomártatlan,
És dalukban a virágnak
Tiszta méze van.

Hajselyemnek árnyzatában
Homlokod derül,
S kebled új haván a bájnak
Csábhatalma ül!’

Szólt az ifju s tulragadtan
Földi gondjain,
Elfogóék, s már ne élt hang
Mézes ajkain.
***
Mig az ifju képzetittas
Gondba sülyedett,
Székkarára egy madonna-
Fő ereszkedett.

Hókezét az ifju vállán
Megpihenteté,
Bájos volt: arcát szerelme
Megdicsőité…

S csók hangzék, és fölriadt az
Ifju általa, -
S Ida csókja szivsugallott
Művén lángola.

Ó! Idám – szólt – üdvözítő
Bájos angyalom,
A költőnek hidd! Ez a leg-
Édesb jutalom!!

Forrás:  Szivárvány Album a miskolci tűzvész EMLÉKEÜL. Szerkeszté Halászy József 1844. Az 1842 évi nyárhó 19-én tűzvész által károsult miskolciak fölsegélésére kiadta Emich Gusztáv Pesten.