Császár Ferenc (1807-1858): Számüzött szerelem

Ah nem mosolyg már, Emma, szép szemedből
E szivre üdv; - te engem nem szeretsz!
Mit nem hivél, im, már is teljesüle,
Szerelmed nélkül még boldog lehetsz.

Boldog?… De kebled boldog mint lehetne,
Bár számkiűzte pártos magzatát?
Csöndes leend az; ah de földeritni
Ki fogja annak elpusztult honát?

Most számüzöttként bolyg, oh hölgy, szerelmed,
Bolyg elhagyott, nem ismert téreken,
S csak szűm kíséri tartós bánatával,
Kiséri hiven gyászos énekem.

S ha majd kifárad, és leül pihenni,
És visszanéz, hogy lássa szent lakát,
Hogy lássa egyszer még, s talán utószor
Csöndes – magában zsarnok asszonyát.

Bágyadt fejét nem fogja fölemelni -
A bú megölte őt, és társait;
Együtt nyugosznak: szűm, dalom, szerelmed,
Egy hant boritja síruk titkait!

 Forrás:  Szivárvány Album a miskolci tűzvész EMLÉKEÜL. Szerkeszté Halászy József 1844. Az 1842 évi nyárhó 19-én tűzvész által károsult miskolciak fölsegélésére kiadta Emich Gusztáv Pesten.