Tárkányi Béla (1821-1886): A nemtő (ballada)

 
Még csönd van a város fölött, -
De im zendül a vészharang:
S a nép ijedve összefut,
Sok ajkakon megáll a hang.

Szétnéznek… barna füstgomoly
Kavarg szikrázva ég felé,
A bősz láng mit csak érhetett
Kimélet nélkül elnyelé.

A szél kitárva szárnyait
A lánghoz bosszutársnak áll,
S a fölriadt város fölött
Ropogva, bőgve s rontva száll.

Bus vérpalástot ölt az ég,
És szánakozva visszanyög
A tompa zajra, melly felé
A tűzörvényből felhörög.

Itt félig égve gyermekét
Kapá ki anyja és szalad,
S atyját emelve görnyed egy
Fiú a kedves suly alatt.

Ott férje biztos karjain
Fut egy nő üszkön lángon át,
Amott barátot ment meg egy,
A tűznek hagyva vagyonát.

Oh milly magasztos győzelem,
Mit illy halálos vész felett
Feledve mindent s önmagát
A sziv igaz szerelme volt!

Dühöng a szél, pusztít a láng,
Ropogva dülnek a falak,
S sok élet és remény fölött
Bús sírkeresztül állanak.

Terjeng a vész, s egy házra csap,
Melly minden sarkán fölremeg;
Tüzéből hű testvéri kar
Egy sápadó nőt mente meg.

„Hah gyermekem!” kiált a nő
S a lángba visszatörni kész,
Kiált, de nem bocsátja őt
Új vészbe a testvéri kéz.

Kit érhet gyötrőbb fájdalom,
Miként egy hő keblű anyát
Ha kötve vannak karjai
S veszélybe látja magzatát?

De a hol elhal a remény
S minden segély sükertelen,
Az ur hatalmas szelleme
Nemes szivekben megjelen.

Pusztit a tűz, a nő kiált:
S a város békeangyala
A lelkes érsek ott terem
Arcán erő s részvét vala.

Jön, lát, hall, és körültekint,
„Ki megy be – szól – a gyermekért”
És szózatához súly gyanánt
Tesz kétezer forintnyi bért.

Mindenki meglepetve áll,
És hallgat mozdulatlanul,
A tűz ropog s alél a nő,
A főpap szive tettre gyul.

Vizet vön és az égre néz,
S isten nevével bérohan
A gyáva népség arcain
A szégyenülés pirja van.

Dühöng a szél és reng a ház,
Feszült kebellel áll a nép
S a főpap hozva a fiut
A láng dicsfénye közt kilép.

A nép szemében köny remeg,
S fölharsog hálaszózata,
Imádva istent, hogy neki
Illy lelkes főpásztort ada,

A nő föléled, hála szól
Szivében, ajkán s szemein,
de már a  n e m t ő  akkoron
Máshol segite hivein.* 

(* E nagylelkű főpap Apchon auchi érsek volt.)

Forrás:  Szivárvány Album a miskolci tűzvész EMLÉKEÜL. Szerkeszté Halászy József 1844. Az 1842 évi nyárhó 19-én tűzvész által károsult miskolciak fölsegélésére kiadta Emich Gusztáv Pesten.