Halászy József (19. sz.): Első április

Két leányka, bájoló szép
Mint a kikelet,
Gyöngytavaszra nyilt ki, bár még
Egy sem ért telet.

Náluk nincsen e világon
Szendébb, lelkesebb:
Bátor egy a másikánál
Hőbb, szerelmesebb.

Összesugtak és magok közt
Tervet főztenek,
Hogy szerelmes ifjaikkal
Tréfát üzzenek.

’Én hát inditványozom, szól
Hévvel egy hamis -
Öltözkedjünk torzalakba,
Ez lesz április!’

’Én veled nem értek egyet
S így nem érni célt,
Rejtsük inkább el magunkat’
- Másik így beszélt. -

„Nekem – mond egy harmadik – nem
Tetszik mindennapos csin egy sem
Lenne április.’

S hogyha tán ohajtanátok
Jó tanácsomat…
Halljuk a derék tanácsot!
Mond a többi hat.

Öltözkedjünk férfimezbe
Bajsz s szakállosan,
Ez lesz a derék április!
Monda hangosan.

S mint a hét leány helyeslve
A tanácsadást:
Már a más perc megkezdé az
Átruházkodást.

Hát a szomszéd kis lakában
Hét csinos fiu
Mint vitéz? Talán hogy köztük
Egyik sem hiu?

Ollyak ők mint bármellyik lány,
Tetszelgő bohók…
S a szerelmes lányi csókért
Váltig lángolók.

- Nos tehát mi lesz a végzés
- Mond közőlük egy -
Ki leszen, ki kedvesétől
Csókot kérni megy?

- Egy se – mond egy barna – ebben
Meg nem egyezem,
Mind, vagy egy se, mert különben
Elhiresztelem.

S mit tevének? Elhatárzák
Nagy szeszélyesen,
Hogy leányi mezt cserélnek
Ünnepélyesen.

Gondolák: hogy női mezben
Csókot nyernek ők, -
S hölgyeikkel aprilt üznek
A hű szeretők!…
***
Már a hölgyek várva várták
A hű ifjakat,
A gunykaczagva illegették
Álszakállukat;

És az ifjak is közelgtek
Nőruhák alatt,
S mind a két fél azt remélte
Győztöt ő arat.

Rendre ültek, nyíl az ajtó - -
Szivök megdobban:
S hét fi helyt a szűk szobába
Hét leány toppan…

Egy se szólt, némák maradtak
Mint a tőkehal,
 S vig szeszélyök elbucsúzott
Játsziságival.

Hölgyek férfi – s ők leánykört
Véltek lelni ott,
S mint a két fél éhes vágya
Igy kijátszatott. -

Igy csalódék a spanyol grand
A hü kép szerint .
Kire hölgy helyett öléről
Rút matróz tekint.

Már a hölgyek álszakálla
S bajsza hullni kelt,
És az ifjak szűk ruhája
Hosszakat feselt.

Mért a vig kacaj köröttük?
E zsivaj miért?
Ki pironkodik közöttük
Árulásaért?

Im a hölgyek bajsz s szakálla
Földre pártola
És az ifjak nőruhája
Mind kitágula…

Vége nem lőn a kacajnak
És fogadva lett:
Hogy ne űzne senki aprilt
Többé más felett.

S ifjaink, kik csók után úgy
Sóvárogtanak,
Esküvék hogy szándokokrul
szót ses szólanak.

Forrás:  Szivárvány Album a miskolci tűzvész EMLÉKEÜL. Szerkeszté Halászy József 1844. Az 1842 évi nyárhó 19-én tűzvész által károsult miskolciak fölsegélésére kiadta Emich Gusztáv Pesten.