Pönögei Kis Pál (Petőfi Sándor 1823-1849): Lopott ló

Mint a porszem, szélvész
Fuvatán,
Röpül a legény gyors
Paripán.

„Honnan, atyafi, olly
Hevenyén?”
’Pusztárul csikóval
Jövök én.

A nyeritő ménes
Ott legel;
Pej csikómat onnan
Loptam el.

Túri vásár nincsen
Messze már:
Szegény legény oda
Lovon jár.’

„Ejh, nem úgy, jó földi,
Nem úgy ám!
Adja kend csak vissza
Paripám.

Enyém a ménes, melly
Ott legel,
A csikót kend tőlem
Lopta el!”

De szavára nem hajt
A legény;
Őkegyelme már jó
Tova mén.

Mégis a gazdának
Vigaszul,
Hátra fordulván, így
Válaszol:

„Föl se vegye kárát,
Gazduram!
Hiszen úgy is elég
Lova van.

Hejh csak egy szivet birt
E kebel:
Azt is a kend lyánya
Lopta el!”

Forrás:  Szivárvány Album a miskolci tűzvész EMLÉKEÜL. Szerkeszté Halászy József 1844. Az 1842 évi nyárhó 19-én tűzvész által károsult miskolciak fölsegélésére kiadta Emich Gusztáv Pesten.