Hast du das Schloss gesehen
Golden und rosig wehen
Die Wolken drüber her.
U h l a n d.
Visegrád! Ormodon
Hajdan király lakott,
Most is a saskirály
Szirttrónon fészkel ott.
Naponkint útasok
Rád föltekintenek,
De kéz nem int alá,
Lakóid nincsenek.
Kopár szirtormaid
Kékellő mély vízen,
Habokban fördenek
Dunánknak medriben.
Tükörben látszanak
Ezüst hullámiban,
De tornyod viz alatt
Im fölfordulva van!
Minden fölfordula
Benned, s rég puszta lőn,
Villám s fölleg honol
Veled magántetőn.
Még áll az egykori
Rabok mohos fala,
Lánccsörgés és panasz
Közötte elhala.
Hol van Zách és dühe?
Ébredni ő se fog…
Hol tőre villogott
Ott rommadár huhog.
Hol vannak magzati?
Hajh! Ők ártatlanul
Haltak, de sírjokon
Átok viharja dul.
Klára! Szelid leány!
Rablott erényedért
Mért lettél áldozat?
Mért vől olly szörnyü bért?
Károly! Tőled hová
Szállt a jog istene,
Midőn zsarnokszavad
Kiáltád ellene?
Hol voltak a szegény
De gyáva honfiak,
Kik gyász parancsiban
Egyezni tudtanak?
Miért nem keltek ők
A honnak gyermeki,
A trónt és a hazát
Bűntől megmenteni?
Nem volt ki szót emelt
A tipratott jogért
Nem kért véres boszút
A nép illy tettekért? -
De éjjel láng között
Jőnek Zách magzati
Felhőn, s Károly lakát
Átkuk megrengeti.
Tüzes villám közöl
A romra néznek ők,
Ártatlan éltükért
Boszút, gyászt hirdetők.
A zsarnok fénylakát
Dörögve nézik át,
Zúgják enyészetét
S a villámok szavát.
Zúgják és rémesen
Inognak a falak,
Visegrád! Romjaid
Dörgés közt foszlanak.
Vagy új derű hasad
Ismét eged fölé,
S eltünnek rémeid
Az éjlepel mögé.
Újonnan hajnalon
Piroslik romfalad,
Hol Mátyás trónja állt
Arany felhők alatt.
A hajnal csillaga
Melly éjben rejtezett,
Reszketve rád tekint
S eltűn romod felett.
Hűs szellő lengedez
Táv erdők mélyibül,
Az ébredő madár
Dalt zeng bérced körül.
Tudnék mint istenek
Teremtni, porba még
Nem szállnál, romtetőd
Újonnan fénylenék.
De én ledőlt falad
Mozdítni sem tudom,
Enyészted s multadat,
Azt zengi csak dalom.
Tetődre szállok, itt
Az anda képzelet
Merengve századok
Enyésztén átvezet.
Miként az égi hold
Tetőn és völgyeken,
Varázsban reszkedez
Borongva képzetem. -
Romodbul egykori
Fényed ég fölmerül,
Mögötte képzetem
Álmokba szenderül.
Forrás: Szivárvány Album a miskolci tűzvész EMLÉKEÜL. Szerkeszté Halászy József 1844. Az 1842 évi nyárhó 19-én tűzvész által károsult miskolciak fölsegélésére kiadta Emich Gusztáv Pesten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése