Goethe velenczei epigrammáiból

Bemutatta

SZÉKÁCS JÓZSEF

(1875. szeptember 29-ikén.)

 

I.

Mint a ringadozó bölcső, e gondola itten,

S mint a koporsó, a házika rajta. Helyes!

Mert bölcső s sir közt evezünk mindnyájan, az élet

Nagy csatornáján, ringva lebegve tovább.

 

II.

Pöröly ez és üllő: az a fejdelem, ez meg az ország;

S a lemez, a közben görbedező, meg a nép.

Jaj, te lemez, néked, ha találom módra az önkény

Vers s kalapál, s még sem lesz soha készen az üst!

 

III.

Én a szabadságnak papolóit sohse sziveltem:

Önkény s érdek után futkosa mindenike.

Ha szabaditni sokat vágysz, merj szolgálni sokaknak.

Kérded, nincs-e veszély benne? Kisértsd meg, eredj!

 

IV.

Fejdelem és demagog, mindegyik jót akar, ugy mond;

Csak hogy tévednek, mert csak is emberek ők.

Tény, hogy a nép sohasem volt képes akarni magára;

És a ki mindünkért tudjon akarni: ki az?

 

V.

Frank volt nyelve soká a nagyoknak, guny vala azt nem

Tudni folyón. Ma a föld népei mind s örömest

Őrlik a frank nyelvet. Nincs ok haragudnotok érte:

A hintettétek mag, nagyok, íme kikelt.

 

Forrás: A Kisfaludy-Társaság évlapjai – Új folyam – XI. kötet – Bp., 1876.