Néha egy mosoly szivünkbe vág
És szúrja, sebzi, fojtogatja
S nem vált meg tőle csak a halál
Vigyorgó, csontos arculatja.
S néha egy megváltó könycsepptől
Meggyötört szivünk fölnevet…
Ismeritek a siró kacajt
És a nevető könyeket?
Forrás: Élet 2. évf. 2. kötet, Bp. Stephaneum Nyomda R. T. 1910. júl. 10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése