És elmentem az álomvárba,

Ahol a századik szobába

Száz éve már – csicsija-bája –

Aludt a Csipkekirály lánya.

 

Sárkány, manó utam elállta,

De menni kellett, tudni kellett

- Szegény szivem, csicsija-bája –

Mit álmodnak a régi várba.

 

Erdők mélyén, vak félhomályban

Éles tövis rongyosra tépett.

- Régi mese, csicsija-bája –

Királyfi voltam rongyruhába.

 

És fönn a századik szobába,

Mikor ajkához ért az ajkam,

Felébredt, jaj – csicsija-bája –

Az álomvár királyleánya.

 

S én ott álltam, szegény akárki.

S hogy ránézett rongyos ruhámra

(Álom volt  csak – csicsija-bája -)

Szomorún szólt az álmok lánya:

Milyen kár, hogy nem vagy királyfi!

 

Forrás: Élet 2. évf. 2. kötet, Bp. Stephaneum Nyomda R. T. 1910. júl. 31.