2021. ápr. 28.

Tennyson Alfred (1809-1892): Az elhagyott ház

 


Elment a Gondolat s az Élet

Egymásután,

És ablakot, kaput tártan hagytak tunyán:

E rossz lakók, e vad legények!

 

S minden sötét most, mint az éj:

Az ablakoknak árnya mély;

Nem verdesi zaj a kaput,

Hol szót visszhangozott az út.

 

Jól zárj be ajtót, ablakot,

Máskép az ablakon szemedbe les még

A meztelenség és a kopár üresség;

A puszta ház oly elhagyott.

 

Távozz: az ész a vidám szóra lázad,

A vidításnak nincs helye.

Agyagból építették ezt a házat,

Most csendbe’ hull a földre le.

 

Távozz: a Gondolat s az Élet

Itt többé nem tanyáz,

De egy távol, dicső városba tértek –

Egy nagy városba messze, künt –

S ott vár rájuk egy örök, tiszta ház.

 

Bár mindig itt lennének ők velünk!

 

Forrás: Élet 2. évf. 2. kötet, Bp. Stephaneum Nyomda R. T. 1910. júl. 3.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése