Atyám!... Hallgasd meg hő imámat,
Fáj ez az élet, fáj nagyon;
Ha jő az éj s csillagsugárban
Reszket meg kicsiny ablakom,
Nem jő szememre enyhe álom,
Szivem sajog, majd megreped,
Atyám!... Ott túl csillagsugáron
Szenteltessék a Te neved!...
Keservemet itt meg nem értik,
Hideg a szív, könyörtelen,
Kik ott voltak víg napjaimban,
Jó sorsuk nem osztják velem.
Bocsáss meg, ha a fájdalomtól
A szivem néha felzokog;
Országod jöjjön el, Atyám és
Legyen meg szent akaratod!...
Miként ott túl az éghatáron,
Azonkép itt a földön is
Csak Téged áld minden, s remélve,
Nagy jóságodban bízva hisz…
Letörlöd hulló könnyeinket
S az enyhülésünk oly csodás…
Mi mindennapi kenyerünket
Add meg, s bününkért megbocsáss.
Bocsáss meg, mint mi megbocsátunk
Annak, ki vét tán ellenünk,
S ha jönne majd kisértő óra,
Ó, jó Atyám, maradj velünk.
Törjön meg a gonosz hatalma
Hitünk – s Te nagy kegyelmeden,
Fájjon, kinozzon bár az élet,
Ha úgy akartad – úgy legyen!...
Forrás: Élet 2. évf. 2. kötet, Bp. Stephaneum Nyomda R. T. 1910. júl. 3.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése