Ha gondolok rá,
Megszúrom az ujjam s kiserkedő vérem
Himzésem halovány virágát vörösre váltja.
Ha gondolok rá,
Azt hiszem, paripája közelgő patkóját
Pedig csak a szivem dobogott hangosan.
Ha gondolok rá,
Munkámra hajlok s gyöngyöket himez
Sok pergő könyem a vérpiros rózsára.
Ha gondolok rá!
Forrás: Élet 2. évf. 2. kötet, Bp. Stephaneum Nyomda R. T. 1910. júl. 10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése