Úr Jézus, sok, sok, amit szenvedek!
Szivemen a legmérgesebb sebet
Azok verik, akiket szeretek.
És szenvedek dacosan, lázadón –
És fáj, hogy ez nem szentelt fájdalom.
Igy szenvednek a hitlen koldusok,
Júdás, a bal lator, az állatok
S a kárhozatba bukott angyalok…
Jézus, szenvedni így már nem tudok,
Ily szenvedéssel hozzád nem jutok.
Ha már szenvedni kell, ó Jézusom:
Keresztemet békén hadd hordozom!
Hadd szóljon Tedeum az ajkamon,
Mikor a Golgotán nálad leszek
És keresztemre ráfeszítenek.
Forrás: Élet 2. évf. 2. kötet, Bp. Stephaneum Nyomda R. T. 1910. júl. 31.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése