Eredeti epigrammák Székács Józseftől

 

(Fölolvastattak 1875. szept. 29-dikén.)

 

I.

Hogy becsülettel béülhess a miniszteri székbe,

Ez vágyad. Jó, csak rajta! de meg ne sirasd.

Mert a benne ülők közt soknak vágya meg az lett,

hogy mint hagyhatná azt becsülettel oda.

 

II.

A választások most már olcsóbbak. Örüljünk,

Hogyha ez annyit tesz: ritkul a vesztegetés.

Ámde nem örvendnénk, ha ez annyit tenne, hogy olcsó

Húsnak, mint szokták mondani, híg a leve.

 

III. A küldöttség és a püspök

 

K.

A nép forr, de mutasd képed neki, s megszünik a baj.

P.

Nem kenyerem, kedves hívek, a képmutatás.

 

IV.

Zöld fák, zöld erdő: milyen a rész, oly az egész is:

Hol sok honfi adós, ottan adós a hon is.

 

V.

Szerző vagy, költő nem vagy. Hisz ez udvarias bók!

Költeni könnyű dolog, szerzeni vajmi nehéz.

 

VI.

Fáj, hogy a nőt a kit én kedvellek nem szereted. Szólj,

Mért teszed ezt? – Izlés dolga: a nőd nekem úgy

Nem kell mint a pipád; de ha mondnám, már csak azért is

Gyújts rá és füstölj: fájna-e? – Nem. – No tehát.

 

VII.

Élteti, hordja, füröszti, csititja, mulatja kicsinyét,

Sír vele és mosolyog véle az édes anya;

Nappalon a pihenést, álmát áldozza fel éjjel,

S még nyer időt tisztét végzeni férje iránt;

Gyermeke van balján, de azért a jobb keze süt, főz,

Nem szenvednek, a míg birja, sem az, sem emez.

Férje, a napszámos, hálásan vallja: Te kedves!

Ilyen napszámot férfi nem állana ki.

 

VIII.

Jóska szerette Zsuzsit, Zsuzsi Jóskát; s nincs foganatja:

Mert bátortalan ez, szörnyü szemérmes amaz.

 

És egymástól elváltak. Duzzogja magában

Jóska: Te kőszivü! és: Gyáva te! duzzog a lány.

 

IX.

Hogyha a honszeretet jog volna, lehetne fölötte

Alkudnunk; de ha az szent kötelem, soha sem.

Hát a hongyülölőt szigorúan sujtsa a törvény!

Vérünk, nem vérünk: nincs hely alkunak itt.

 

Forrás: A Kisfaludy-Társaság évlapjai – Új folyam – XI. kötet – Bp., 1876.