2020. jún. 8.

Arany János: Török Bálint (historiás ének)


"Fohászkodik mostan

Sok gyakor sírással

Asszonyfeleséged

Az két szép fiával -"

Tinódi

 

Izabella királyné Budában

Azt se tudja, hova lesz buvában:

Két ellenség két felől szorítja,

Szívét a gond száz felől borítja.

 

Összegyüjti budai tanácsot:

"Jó emberek, adjatok tanácsot:

Boldogasszony temploma keresztjén

Török zászló lengjen, vagy keresztyén?"

 

Szól a biró nagy Isten szavával

Tizenharmad szék-ülő magával:

"Mire a nap még egyszer kisütne,

Német zászló lesz oda felütve."

 

Titkos éjjel a kaput kinyitják,

Magyar urak ezt nem is gyanitják:

Török Bálint, György barát, vezérek!

Kár alunni mostan a vezérnek.

 

Nem aluszik a barát, felébredt;

Török Bálint ruhát sem cserélhet:

Az ellenség, ki nyakra, ki főre,

Takarodik a várból előle.

 

Jár a barát postája, követje,

Szolimánhoz titkos üzenetje; -

Maga Bálint csak morog; csak ümget

"Ez is elád maholnap bennünket!"

 

Sárga lovát nyergelik atlaszra,

Úgy robog a budai piacra,

Nagy sokaság közibe úgy léptet:

"Halljátok ezt ti budai népek!"

 

"Áruló az, áruló a neve,

Verje meg a magyarok Istene,

Aki Budát - gyilkolom a fattya! -

Kettő közül egynek is feladja."

 

- "Áruló az, áruló a neve,

Verje meg a magyarok Istene,

Aki Budát közülünk feladja,

Török Bálint szavát nem fogadja."

 

Érkezik a vad pogány, sereggel:

György, a barát, összesúg ezekkel;

Maga Bálint, ha szivből, ha szinre,

A basának dolgozott kezére.

 

"Két ellenség a Duna-két-parton:

Kevés annak az én egy jó kardom:

Egyiket a másikkal - hiába!

Ahogy lehet" - gondolja magába.

 

Hétfő napon hajnalhasadáskor,

Veresebb az ég alja, mint másszor;

Hajnal előtt a Szentgyörgy terére

Vágtatott a magyarok vezére.

 

Ágaskodik jó lova magasra,

Kukorékol a csaták kakassa;

Hej! mit akar a Bálint ma reggel

Török-magyar egyesűlt sereggel?

 

Amit akar meg is teljesíti,

Hajnali szél zászlaját röpíti,

Maga pedig kardját emelinti

Török Bálint, jó vitéz, Enyingi.

 

Széles a víz a Duna árkában:

Ne menj neki, bolond cseh, vaktában!

Nekimenne, ha partja se volna,

Vize helyen pokol tüze folyna.

 

Fut a vezér maga is, vesztébe,

Beletört a gyalázat szivébe:

Szegény öreg! hogy ki nem huzhatta,

Futásában elvérzik miatta.

 

Török Bálint, jó vitéz, Enyingi!

Vitézséged ne mutasd nagyon ki,

Mert a pogány bizony megigenli,

Gonosz barát ellened ingerli.

 

Gonosz barát hitszegő tanácsa

Azt a vermet csak ássa, csak ássa,

Ki miatt lesz Budavár bukása,

Török Bálint hálóba jutása.

 

Győzedelmes ütközet elmulván,

Izeni a Szolimán nagy szultán:

"Fiam Bálint, magyarok vezére,

Jöszte hozzám ebédre; ma délre.

 

Jöszte hozzám az ország nagyával,

Izabella királyné fiával:

Atyja után én vagyok az atyja,

Árvaságát meg sem is siratja."

 

Gondolkozik a Bálint magában:

Nem lesz-e jobb maradni Budában?

Mintha sugná, valami azt mondja:

Ne menj, Bálint, a török táborba!

 

Király-asszony ellenben azt mondja:

"Török Bálint, te segíts bajomba:

Gyermekemet nem adom barátnak,

Szivében nincs érzelme apáknak.

 

Neked adom, hűséges jobbágyom!

Neked is van két fiad Torbágyon:

Mintha egyik volna most öledbe',

Viseld gondját, úgy adom kezedbe." -

 

Hosszas ebéd a török szultáné,

Hátra van még a fekete kávé;

Török Bálint tétova tekintget:

"Körülfogott a jancsár bennünket!"

 

"Nézz ki fiam, gyenge kis apródom!

Látsz-e nagy port a budai úton?"

- "A szombati kapuja kitárva,

Ott megyen a sok török Budára."

 

"Nézz ki megint, édes kis apródom:

Jaj Istenem, be szörnyen aggódom."

- "Izabella királynét csalárdul

Költöztetik kifelé a várbul."

 

"Harmadszor is nézz ki még apródom;

Oh! hogy erről tenni már nincs módom...

- "Boldogasszony tornya tetejében

Félhold ragyog a kereszt helyében."

 

Jő parancsa Szolimán szultánnak,

Parancsolja Verbőczi Istvánnak:

"Te fogsz lenni az ország birója;

Török Bálint itt marad egy szóra."

 

Parancsolja azután barátnak:

"A csecsemőt vidd el az anyjának,

Te fogsz lenni ország kormányzója;

Török Bálint itt marad egy szóra." -

 

"Hej! az a szó több-e mint egy másik?

Minek jöttem én azért Mohácsig!"

"Fiam Bálint, érjük el Eszéket:

Becsülettel hazaküldlek téged."

 

"Hej! az a szó hosszu már egy hétig;

Hosszu nekem Budától Eszékig."

"Fiam Bálint, ne tüzelj, várd sorra:

Hadd megyünk le, ne tovább, Nándorra."

 

"Nagy Szolimán! nagy a te hatalmad,

Nándor alól most tovább lecsalhat..."

- "Kutya voltál, az maradsz, de vason:

Láncot neki, hogy ne haraphasson!" -

 

Várja szegényt - beh mihaszna várja! -

Odahaza a szép két kis árva:

Minden reggel kimegy az utcára,

Édes atyját de mihaszna várja.

 

Várja szegényt szerelmes szép nője:

Ki-kiáll a magas könyöklőre;

Fehér képét ereszti karjára,

Úgy zokog, hogy mégse jön a párja.

 

Héttoronynak egy sötét zugában

Török Bálint üldögél magában;

Ifju korát a vénség megszánja,

Megérleli s a halál levágja. –

 

Forrás: Délibáb – Nemzeti Szinházi Lap -  Első félévi folyam. Felelős szerkesztő és kiadó Tolnai gróf Festetics Leo. Főmunkatárs Jókai Mór. Emich Gusztáv könyvnyomdája  Pest, 1853.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése